1913-ban 100 évvel ezelőtt történt a Magyar Királyi Posta telefonhálózatában az első nagy légvezeték-hálózati katasztrófa
A budapesti telefonhálózatok tragikus eseményei is befolyásolták a műszaki fejlődést, mellyel a Magyar királyi Posta hálózatos szakembereinek időnként szembe kellett nézniük. Ilyen esemény volt az 1913. április 13-ai napra virradó reggel is, amikor is a belváros területén az épületek tetőszerkezetén elhelyezett légvezetékes hálózatok tartószerkezetei a nagy hideg és zúzmarásodás miatt nem bírták a megnövekedett terhelést és mintegy 80%-a romokba dőlt. Ennek a szomorú eseménynek a hatására a posta vezetése arra az elhatározásra jutott, hogy még egyszer ilyen ne következzen be, megkezdték a még nagyobb arányú alépítmény és behúzókábel építést. A légvezetékes hálózatok építésére pedig kidolgozták az új műszaki előírásokat, melynek keretén belül megszüntették az „I” tartókat és azok régi „S” kapcsos merevítéseit, helyette csőtartókat rendszeresítettek huzalkötél merevítésekkel. A huzalok feszítésére az eddig alkalmazott táblázatokat felülvizsgálták és a Posta Kísérleti Állomás közreműködésével korrigálták.
Tetőtartó rongálódások az 1913. április 13.-án reggelre virradóra.
Műszaki utasítás 1913-ból
A földalatti rendszer továbbfejlődésére és egységesítésére a posta mérnökei összeállították „A városi távbeszélő-hálózatok földalatti vonalainak tervezésére és építésére vonatkozó műszaki utasítás”-t, mely szintén 1913-ban jelent meg a posta kiadásában. Ez az első egységes, részletes, földalatti hálózattervezési, hálózatépítési, elszámolási és ügyviteli műszaki utasítás, mely a mai hálózatépítési technológiai utasítások elődjének is tekinthető.
küldés...
